Amit a sci-fikben mindig elrontanak..

Bár az egyik leginkább szórakoztató műfaj a sci-fi, a legtöbb film tudományosan pontatlan: a filmkészítők a látványért cserébe gyakran találnak ki az (űr)fizika törvényeit meghazudtoló találmányokat és történéseket. Utána jártunk, melyek azok a kitalált jelenségek, amelyek újra és újra visszaköszönnek a science fiction filmekben.

A filmekből tudjuk: az aszteroida mezők az emberiség nemezisei. A valóságban azonban ezek sokkal kevésbé kártékonyak, mint ahogy azt a mozikban látjuk. Az aszteroidák között jellemzően olyan nagy a távolság (átlagosan egy millió mérföld), hogy egy nagyobb űrhajóval is problémamentesen közlekedhetnénk közöttük.

A közhiedelemmel ellentétben az űrben nincs hang, így ha realisztikus filmet szeretnénk készíteni, az űrrobbanásokat és a lézereket elfelejthetjük.

A fénysebesség a Földön hihetetlenül gyorsnak tűnik, de az űr nagy távolságaiban korántsem olyan látványos, és még így is sokáig tart eljutni a célhoz. Persze tudjuk, hogy az ilyesfajta utazás a filmekben is csak a cselekmény rövidítését szolgálja.

A sugárfegyverek sosem lennének képesek ténylegesen atomjaira tépni egy embert. Ehhez hatalmas energiára lenne szükség, amelyet egy ilyen pici fegyverbe lehetetlen lenne belezsúfolni.

Hogy lehet, hogy nincs tehetetlenség a sci-fi filmekben? Amikor egy űrhajó hirtelen felgyorsul, esetleg nagyot fékez, senkinek meg sem kottyan a fedélzeten, azonban ha valami beleütközik a hajóba, rögtön mindenki elkezd ide-oda repkedni?

Nem fogsz felrobbanni, ha űrvákumba kerülsz: a tested legnagyobb része ilyenkor nincs kitéve a hatásoknak. Sajnálatos hír azonban, hogy a tüdőd nem fogja bírni, és az valóban kipukkad.

Nem fogsz halálra fagyni az űrben, mivel nincs semmi, ami elszívhatná testhőmérsékleted. De azért hideg van ott fent.

Sírhatsz az űrben, de könnyeid nem fognak Föld-módra potyogni. Sőt, az arcodra fognak ragadni, és úgy fognak kinézni, mint valami könnykocsonya. Keress rá, megéri.

A gravitáció más bolygókon is létezik, és jellemzően gyengébb vagy erősebb, mint a Földön. Két lehetőség van: vagy nyúlmódra fogsz ide-oda ugrálni, vagy úgy fogsz a földre érni, mintha Mike Tyson jobbhorga segített volna letenni a lábad. Csak úgy lazán sétálgatni nem nagyon lehet.

Az űrrobbanások nem is olyan látványosak: a tűz nem képes megmaradni a vákumban, így a Michael Bay-féle robbanások helyett pusztán egy kis petárdához hasonló fényecskét látnál az űrben.

Nem hozhatsz létre mesterséges gravitációt az űrhajó forgása nélkül. Ezt egyedül Stanley Kubrick 2001: Űrodüsszeiájában sikerült realisztikusan megvalósítani.

Fénysebességgel utazó űrhajók nem tudnak más eszközökkel vagy bolygókkal kommunikálni. Elég nehéz ennél a sebességnél gyorsabb kommunikációs csatornát elképzelni, és akkor még a különböző fényévek közötti beszélgetésekről szót sem ejtettünk.

Hogy lehet az, hogy mindenki elfelejti, hogy az űrben van sugárzás is? Hatalmas energiát fogyasztó, eszméletlenül erős, pajzsokkal felvértezett űrhajóra lenne szükség ahhoz, hogy a sugárzás ne öljön meg.

Craig J. Rodger tudós állítása szerint minden sci-fiben látott kütyünek rengeteg energiára, valamint azt raktározó helyre lenne szüksége a használathoz. Ezek a technológiák és erőforrások sajnos nem állnak rendelkezésünkre, és a tudomány jelenlegi állása szerint még több milió évig nem is fognak.

Elég valószínűtlen, hogy közös nyelvet tudnánk találni a földönkívüliekkel, így a Galaxis Útikalauz Stopposoknak bábelhala, valamint a Star Trek univerzális fordítója sajnos csak fikció.

Attól még, hogy mi fénysebességgel utazunk, az idő nem áll meg, sőt: pár nap fénysebesség az univerzum többi részének többszáz évet is jelenthet.