Az első részben beköszöntem a Csillagkapu stábjához. A munka vadul zajlott....

Lassan érkezik a délutáni csapat is. Renácz Zoltán egy fiatal színész, aki egy űrlénynek fogja a hangját kölcsönözni. Ám mivel nem rendelkezik speciális űrlény orgánummal, így a hangmérnöktől azt az utasítást kapja, hogy beszéljen a saját hangján, és majd a gépek segítségével „el-űrlényesítik”. Ráadásul a képen látható, speciális kinézetű valami sajátságos szájberendezéssel bír, így a színésznek meg kell küzdenie a pontos szinkron eléréséért. Ám végül ő is sikerrel jár.

Közben Spilák Klára is halad a maga jeleneteivel, így ő is kap néhány perc pihenőt a szinkronrendezőtől.

- Kell-e saját hangot kitalálnia ehhez a kemény, férfias nőhöz – vágok a közepébe.

- Valóban keményebben szólal meg, mint sok más női főszereplő – vélekedik a művésznő. Kevés mimikát használ az amerikai színésznő, így nekem ehhez kell igazodni. Az előző évadokban még keményebb voltam, mert akkor egy olyan időszakban ért engem ez a munka. Bár én úgy érzem, hogy mindig ugyanúgy szólal meg a figurám, de ismerőseim, akik látták a sorozatot azt mondják, hogy változott az évek alatt.

- Néha nem könnyű elmondani azokat a szakmainak tűnő mondatokat, amelyeket a magyar változatban szerepelnek. Aki nem követi a sorozatot nem is biztos, hogy érti, ami itt elhangzik – osztom meg a hallottakról a véleményem.

- Nagyon profi munkával van dolgunk, amelynek keretében alaposan kitalált történetet kap a néző. Ennek része, hogy az alkotók nemcsak a filmen látott dolgokat találták ki, de „létrehoztak egy új világot” is, amely speciális nyelvvel rendelkezik. Ezeket a mondatokat nekünk úgy kell előadni, hogy a sorozat rajongója elhiggye a hallottakat. Ez persze nem mindig könnyű, főleg ha néha mi sem értjük azt, amit mondunk.

A stúdióban közben leáll a munka, mert ki kell deríteni, hogy Gavin-t Gavin-nak, vagy Gaven-nek mondták az előző epizódokban.

- Muszáj aprólékosnak lennünk – mondja Somló Andrea, mert a nézők elvárják, hogy egy igényes sorozat hasonló igényességgel szólaljon meg magyarul is. De nemcsak ezért érzem úgy, hogy mindenre oda kell figyelnünk. Több évtizedes szakmai múlttal a hátam mögött elfogadhatatlannak tartanám, ha a néző nem azt kapná a folytatásban, amit eddig megszokott.

Házi Sándortól megtudom, hogy még a mikrofon is ugyanaz, mint amely az előző években volt. A hangmérnök szerint ugyanis minden mikrofonnak saját hangja van, így még ezzel is biztosítani tudják az átmenetet a különböző évadok között. Közben kiderül, hogy a hazai rajongótábornak akkora ereje van, hogy sikerült őt visszajuttatnia a Csillagkapu közelébe, mivel egy időben más volt a sorozat hangmérnöke, de a rajongóknak sikerült elérni, hogy visszakapják a Stargate fan szakemberüket.

A stúdióban ismét hatalmas kacagás csap fel, nem véletlenül, hiszen Holl Nándor is bent van, aki nemcsak a Jóbarátok Joey-jaként tud nagyokat mókázni. Persze a rendező is a helyén van, így néhány másodperc múlva folytatódik a munka.

- Ebben a munkában a tudós hangomat kell használni – avat be szakmai titkokba Holl Nándor. Könnyen visszataláltam hozzá, mert jól ismertem már a figurát, így hamar helyreállt közöttünk az összhang. Kicsit kisfiús, de ugyanakkor komoly is tud lenni, így nekem ehhez kellett alkalmazkodni minden egyes megszólalásomkor. A napi több órás szinkronizálás miatt nem nagyon nézek otthon tévét, így csak a szinkronban találkozom a karakterrel. Ám, mivel jól megírt történetről és figuráról van szó, pontosan tudtam, hogy hol váltunk el egymástól, és honnan kell mostantól folytatni.

„Üdv a csapatban!” mondja Bozsó Péter, aki a CSK1 jelenlegi vezetőjének adja a magyarhangját. Persze a köszöntés nem nekem szólt, hanem egy filmbeli figurának, akit éppen abban a jelenetben fogadnak maguk közé a szereplők. Bozsó szemmel láthatóan jól érzi magát munkatársai között, és ha a főnöki szerepre nem is törekszik, de jelenléte megkerülhetetlen a vásznon és a stúdióban egyaránt.

- Az utolsó évadban kerültem a történetbe, így még nem sokat tudok arról, hogy mi lesz velem – mondja a művész, aki két színházi próba közben szalad be a stúdióba egy kis CSK1-ezésre. Szerencsére nagyon sokat játszom színházban, rendszeresen filmezek, így nem jut időm arra, hogy otthon a tévé képernyője előtt üldögéljek. Amikor van egy kis szabadidőm, akkor azt a családommal, és néhány könyvvel szeretem eltölteni. A fantasztikus irodalom kimaradt az életemből, ráadásul a Star-Wars sorozat is elkerült eddig engem. A Csillagkapu-t igényesnek tartom, ahol jó technikai trükkökkel teletűzdelt izgalmas történetet kap a néző. Az én feladatom, hogy ezt az izgalmat a magyar változatban is biztosítani tudjam, amihez igyekszem maximálisan igazodni.  

- Amennyiben kapna egy hasonló szerepre felkérést, mint színész, érdekelné-e a lehetőség?

- Nem vagyok benne biztos, hogy színészileg jó lehet ebben a sorozatban szerepelni, mivel olyan sok mindennek kell alárendelnie magát a szereplőnek, hogy talán a színészi játékra kevesebb lehetőség jut. Persze a népszerűség, és a közismertség nagyszerű dolog, de biztosan elgondolkodnék az elfogadáson akkor, ha egy ehhez hasonló felkérést kapnék.

A művészek közben végeznek az aznapi mondataikkal, így lassan mindenki búcsúzkodni kezd. Így teszek hát én is. A kapuban fogadó téli mínuszok keményen arcon vágnak, így egy pillanatig arra gondolok, ha most itt lenne a CSK1, lehet, hogy megkérném őket arra, hogy vigyenek el egy másik bolygóra, vagy legalább egy melegebb helyre.