Amit minden Christopher Nolan filmben látsz

Akárhányszor kijön egy új Christopher Nolan film, véresszájú fanok és fanyalgó kritikusok esnek egymásnak epikus csatában (Nolan akár filmre is vihetné). Egyesek szerint géniusz, mások szerint kókler. Mindegy, hogy te mit gondolsz, az tény, hogy van egy saját stílusa, sőt, ami azt illeti, vannak elemek, amik valahogy minden egyes filmjében feltűnnek. Mik ezek? A kattintás után megnézheted.

A Memento hőse folyton emlékezteti magát arra, hogy kicsoda. Batman igazából nem a bűn ellen, hanem saját démonaival küzd. Az Eredet főhőse szintén a saját emlékeivel harcol.

Majdnem minden Nolan karaktert valamilyen erős (gyakran beteg) szenvedély hajt. Batman tropára vágja magát az önismereti képzésen, Leonard Shelbyt (Memento) a bosszú hajtja, Alfred Borden (A tökéletes trükk) pedig szó szerint az illúzió művészetének szentelte életét.

Ezek a küzdelmek persze epikusabbnak hatnak, ha a karakter valamilyen szempontból sérült, ezért Nolan kifejezetten szereti az összetört figurákat. Shelby feleségét meggyilkolták, Dom Cobbnak (Eredet) bűntudata van felesége halála miatt, Bruce Wayne folyton a szüleit siratja, Will Dormer (Álmatlanság) pedig egyszerűen túl sokat látott.

Nolan valószínűleg M. Night Shyamalan lelkitársa: mikor már a tetejére hágott a feszültség, mindig képes valami váratlan fordulattal teljesen más szemszögből láttatni az eseményeket. Ez izgalmas lehet akkor, ha nem ismétli meg minden filmben.

A Memento óta biztosan lehet tudni, hogy Nolan nem szereti elaprózni a dolgokat, ha a látványról van szó. Egészen biztos, hogy kamaradrámát sosem fog rendezni, történjék bármi.

Ahelyett, hogy csak szimplán megmutatná a történést, Nolannek - nem tudni, miért - van egy idegesítő szokása: a karaktereivel elmagyaráztatja az eseményeket...arra az esetre, ha a néző nem értené, mit látott. Ez abban az esetben hasznos, ha a néző tényleg nem érti, amit látott, ami azért előfordul Nolannél.

"Mélyebbre kell menni" (Eredet) - nem csoda, hogy ebből a mondatból mém lett. Nolan dialógusait néha fájdalmas hallgatni, annyira faék-szintűek. Lehet, hogy az erős képekhez van érzéke, de nem egy Tarantino.

Ez egy jó dolog - Nolan köti az ebet a karóhoz, és igyekszik kerülni a CGI képalkotást, amennyire csak lehet. A fizikai effektek visszaidézik a mozi aranykorát, ezért meg kell becsülnünk minden olyan rendezőt, aki életben tartja őket.

Akár humoros, sírós-nevetős, vagy komoly monologizáló, mint legutóbb a Csillagok közöttben Anne Hathaway beszéde a szeretet hatalmáról, minden Nolan filmben akad egy érzelgős-szipogós monológ, aminek meghatónak kellene lennie, de a hatás épp az ellenkezője. Úgy fest, Nolan valamiért nem ért az emberi érzelmekhez.

Batman óta ő a bármikor előkapható bölcs öregúr. Persze szeretjük, semmi gáz nincs ezzel.

Sehol egy bónusz, annak, aki végigvárja a végefőcímet, sehol egy easter egg. Miért? "Egy igazi filmben olyan nincs." - állítja Nolan.